Fiúk és apák

Sok szó esik az '56-os forradalomról és az azt követő évekről, az ún. "Kolhoz körben" vállalt szerepéről, a történészi, majd a dramaturg tanulmányokról, a tanári munka kezdeteiről, az úttörővezetőségről, a prágai tavasz következményeiről, a Kazinczy anyanyelvi táborokról, a dramaturg és az újságíró munkáról, a rendszerváltást megelőző civil kezdeményezésekről és sok minden másról. A főszöveget rendre állambiztonsági dokumentumok szakítják meg, melyek vagy apja, vagy saját maga szerepét világítják meg. A kiadvány végén egy fekete-fehér képmelléklet is helyet kapott. "www.kello.hu minden jog fenntartva"

Tartalmas, egyben elgondolkodtató olvasmány Trencsényi Imre Fiúk és apák címmel megjelenő, állambiztonsági forrásokat is tartalmazó memoárja. A cím természetesen nemcsak általánosságban foglalkozik az egymást követő generációk közötti kapcsolattal, hanem a szerző saját apjával való ellentmondásos kapcsolata központi témája a kötetnek. Egész életét meghatározta ugyanis az az önemésztő hadakozás, amelyet édesapja politikai szerepvállalása váltott ki benne. Trencsényi-Waldapfel Imréről (1908-1970) van szó, aki nemcsak a negyvenes-hatvanas évek kiemelkedő klasszika-filológusa, irodalomtörténésze és fordítója volt, hanem aktív szerepet vállalt az 1945 utáni történésekben, a kommunisták oldalán. Részt vett az úttörő mozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában, az ELTE rektora volt a kritikus 1950-53 közötti időszakban, sőt 1956 után belépett a munkásőrségbe is. Fia azonban kiszakadt a "rendszerkonform" családi közegből, hogy aztán egy egész életen át keresse a maga útját és eszményeihez illeszkedő énképét. Emlékiratában a második világháború időszakára eső kisgyermekkortól napjainkig tekint vissza életére, annak számos érdekes, tanulságos epizódját kiemelve. Megismerhetjük például az 1945-öt követő demokratikus átmenet éveit, az úttörő mozgalom kezdeteit, az egyházi iskolák államosítását, a Rákosi-rendszerrel, majd a rövid életű Nagy Imre-kormánnyal egybeeső kamaszkort, a regnumos diáktársakkal való összezördüléseket, és persze azokat a körülményeket, melyeknek köszönhetően a szerző szép lassan eltávolodott az apja által is támogatott kommunistáktól.