Modernizmus sátortetővel

A fanyar cím kritikus utalás lehet a hatvanas évektől vidéken tízezer szám épült sátortetős, egyforma kockaházakra, ám ezekről egyáltalán nincs szó a filozófus-művészettörténész doktorandusznak, Jász Borbálának a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasainak teret adó sorozatában megjelent tanulmánykötetében. A szerző egy nagyon izgalmas korszak, a huszadik század húszas, harmincas éveinek építészeti kihívásairól szól Ligeti Pál építész, építészet- és művészetelméleti író munkásságán keresztül, amely szorosan kapcsolódik a Bauhaus és Le Corbusier nevével fémjelzett modernista mozgalomhoz. Ennek központi alapelve pedig a társadalmi felelősségvállalás és szociális érzékenység. Ilyen értelemben félrevezető is előképnek titulálni e funkcionalitásra, absztrakcióra törekvő irányzatot a szocializmus - egyébként más okokból ugyancsak kényszer szülte - népi építészetéhez. Ligeti kiemelkedő szerepet játszott a Horthy-korszak művészeti és építészeti közéletének megszervezésében, az első világháború utáni lakáshelyzet megoldásában, a főváros építészeti koncepciójának meghatározásában, valamint az ún. népi és urbánus építészet összebékítésében. A felhasznált irodalom jegyzékével kiegészített kötet bemutatja Ligeti Pálnak a modernizmus európai mércével mérhető jeles képviselőjének művészetfilozófiáját, építészetelméletét és a hatására kialakuló hazai építészetkritika kezdeteit. "www.kello.hu minden jog fenntartva."