Az emlékezés a kortárs erdélyi irodalomban

A szerző az idődimenzió kortárs erdélyi magyar prózában és versben való előfordulásait az emlékezés aktusa vonatkozásában tárgyalja. A művekben előforduló emlékezések analíziséhez két elméleti alapvetést választ: Martin Heidegger és Hans-Georg Gadamer vonatkozó nézeteit, valamint az idő filozófiai aspektusát. Heidegger az idő és az észlelés - e társításból adódóan, az emlékezés - problematikájából vezeti le a "lét" és a "létező" distinkcióját, amely a filozófia egyik legfőbb tárgyköre. E konstrukciót vitte tovább Gadamer az "elrejtetlen" fogalmának megalkotásáig, amely a lét egészére kiható fogalom. A filozófiai alapvetés után Kovács Flóra górcső alá veszi Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című regényét, amely az emlékezni nem akarás és a felejteni nem tudás kettősségére épülő drámai történet a besúgást vállaló apáról, aki halott fiát szeretné eltemettetni az árulásból származó jövedelméből. Balla Zsófia PaterNoster című verse is az emlékezésről szól; Kolozsvár című költeménye pedig az emlékezés fonalán haladva ábrázolja a város elhagyását és az oda való visszatérést. A szerző analizálja Láng Zsolt Bestiarium Transylvaniae (1997-2003) című regényfolyamát, éspedig abból a szempontból, miként jelenik meg a nagyepikai mű idődimenziójában a kezdet fogalma. Vida Gábor prózájában a szereplők emlékezéstechnikájának sajátosságait vizsgálja - Gadamer észlelésre vonatkozó nézetei alapján. A szerző - elhagyva könyve címében a "kortárs" szóval megjelölt időhatárt - az egyik legjelentősebb erdélyi filozófus, Bretter György (1932-1977) szépirodalmi vonásokat bőségesen viselő esszéit vizsgálja, pontosabban Bretter időszemléletét, ezzel összefüggésben a mítoszról, a hagyományról, a paraboláról és a folytonosságról alkotott vélekedését.

A társművészetek terrénumát is érintve ír Hajdú Farkas-Zoltán Az árulásról című, a szászok exodusát földolgozó könyvéről, valamint a belőle készült dokumentumfilmről. Elemzi továbbá Visky András Pornó (2012) című színművét is. A kötet függelékében három, a közelmúltban megjelent tanulmánykötetről található rövid fejtegetés, mivel Orbán Gyöngyi Híd és korlát (2004), Dánél Mónika Áttetsző keretek és Pildner Judit Az értelmezés ideje (2013) című könyveiben is sok szó esik az irodalmi alkotásokban föllelhető emlékezés-motívumról. Továbbá Vincze Ferenc Desertum (2014) és Potozky László Nappá lett lámpafény című prózaköteteiről is olvasható egy-egy rövid ismertetés. Kovács Flóra munkája közel sem monográfia, még csak nem is tanulmányfüzér, inkább afféle - módszertanát tekintve nagyon különböző eljárású - hermeneutikai és kritikai tallózás az ezredforduló utáni erdélyi magyar irodalomban előforduló idő problematikában.