Bartók Béla - Annie Müller-Widmann levelezése 1935-1940

A Balassi Kiadónak Bartók Béla és a neves svájci karmester, Paul Sacher 1936 és 1940 közötti levelezését közreadó kötete után újabb kétnyelvű kötet lát napvilágot a zeneszerző levelezéséből. Azon a bizonyos 1929. január 30-i Bartók szerzői esten Bázelban, amelyet két magyar művész, Durigo Ilona és Geyer Stefi közreműködött, a közönség soraiban a fiatal Paul Sacheren kívül ott volt a sokoldalúan művelt, zeneértő asszony, Annie Müller-Widmann is. A hölgy lelkes támogatója volt a modern művészetnek, s azonnal erős kapocs alakult ki közte és Bartók Béla között. A fekete-fehér fotókkal, dokumentumokkal illusztrált mű mű bizonyítéka, mennyire azonos húron pendült kettejük gondolkodása. összeismerkedésüket számos meghívás követte a Fringeli utcai házba, ahol a kortárs festészet nem egy remeke lógott a falon. Müller-Widmann asszony világnézetük hasonlóságával és a muzsikus zsenijének azonnali elismerésével olyan légkört teremtett, ami a zárkózott mestert, levelezésükben, a korabeli Európa súlyos alapkérdéseiről alkotott véleményének nyílt és világos kifejtésére késztette. A dokumentumgyűjtemény bizonyos értelemben a zeneszerző és Paul Sacher levelezésének kiegészítése. Bartók és Annie Müller-Widmann teljes fennmaradt levelezését eredeti német nyelven és a közreadó magyar fordításában publikáló kötet a budapesti Bartók Archívumban, illetve a bázeli műértő asszony hagyatékában található írásokon alapszik. A levelek mondandóját Bónis Ferenc előszaván kívül Müller-Widmann asszonynak és egyik leányának, Aja Petzold-Müllernek emlékezései egészítik ki és teszik a 20. századi zenetörténet egyik fontos forrásává.