A Golgota útján

Kereken száz évvel ezelőtt robbantak be a világtörténelem színpadára Lenin és a bolsevikok. Bár 1917. júniusi puccsuk még nem sikerült, november 7-én (a Julianus-naptár szerint október 25-én), a Téli Palota ostromát követően átvették a hatalmat. Rögtön ezt követően létrehozták állambiztonsági szervüket, a Csekát, melyet több utódszervezet követett, s hamar megkezdődött a politikai ellenfelek elleni leszámolás. Felállították az első munkatáborokat, melyeket 1930-ban országos rendszerbe foglaltak (ez lett az ún. GULAG). A második világháború során és azt követően a Vörös Hadsereg által megszállt területekről is megkezdték a "hadifoglyok" munkatáborokba hurcolását, akiknek többsége nem is katona volt, hanem a civil lakosság köréből került ki. Az akkori Magyarországról, így Észak-Erdélyből, a Felvidék déli részéről és Kárpátaljáról is elhurcoltak számát közel hétszázezerre teszik. Az erdélyi magyar művészettörténész, szociográfus, Gazda József a 88. Ünnepi Könyvhétre kiadott legújabb kötete az "oral history" módszerével, a szemtanúk beszámolói segítségével tárja fel a magyarok GULAG-beli sorsát. Több mint négyszáz túlélőt szólaltat meg, és tematikus fejezetekbe rendezve ismerteti sorsukat. Bemutatja a Vörös Hadsereg megszálló tevékenységét, az ezt kísérő kaotikus állapotokat, sokak menekülését, a helyszíni megtorlásokat és az ország különböző területein történt letartóztatásokat, a magyarországi gyűjtőtáborokat és a Szovjetunióba vezető utat, a lágervilág mindennapjait, a kényszermunkát, a borzalmas életkörülményeket, a szökési kísérleteket, a hazatérés örömét és fájdalmát. A kötet mellékletében a szerző személyes hangú utószava és az adatközlők névjegyzéke kapott helyet.