Szilágyi László

Született 1900 március 26-án a Krassó Szörény megyei /ma Románia/ Lugoson. (A család évszázadokon át Sepsiszentgyörgy és környékén élt székely család, amely aztán házasságok révén szétszóródott a Kárpát-medencében.) Gimnáziumi tanulmányait kiváló eredménnyel a Torontál megyei /ma Szerbia/ nagybecskereki Piarista gimnáziumban végezte el. Trianon után Budapestre költözött és felvételt nyert a Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, ahol tanulmányai közé a szövetkezetpolitikai fakultációt is felvette. Diplomájának kézhez vétele után nem sokkal az OKH-ban (Országos Központi Hitelszövetkezet) helyezkedett el és itt dolgozott egészen 1948-ig. OKH-s pályafutását a jogi osztály munkatársaként kezdte és 1948-ban vezérigazgató helyettesként fejezte be.

Doktori címét ugyancsak a Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerezte 1929-ben. Értekezésének címe "Szövetkezés és szocializmus". Röviden ismertette a "valódi" szövetkezeti mozgalom XIX. századi kezdeteit, fejlődését, jelentőségét a "kis egzisztenciák" életében és részletesen elemezte az "orosz kommunisták" 1917-1929 terjedő időszakának erőszakos - valódi szövetkezetek irányelveitől távol álló, sőt azokkal szembe menő - u.n. kolhoz politikáját, amely sajnos a II. világháború után szovjet nyomásra Magyarországon is TSZ-ek formájában megvalósult.

Közgazdasági ismeretein kívül jól megalapozott humán műveltséggel rendelkezett. A német nyelvet professzionális szinten birtokolta és más európai nyelveken is boldogult. A két világháború közti években hazánkat delegáció tagjaként többször képviselte a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének éves kongresszusain és más rendezvényein.

Folyamatosan publikált a Falu, a Hangya, a Magyar Gazdák Szemléje, Magyar Szemle, Magyar Szövetkezeti Évkönyvek, Szövetkezeti Szemle, Magyar Szövetkezés, Szolidaritás hasábjain. 1932-43-ig a Magyar Szövetkezés felelős szerkesztője volt.

1935-ben a Szövetkezetek Szövetsége felkérésére dr. Pártos Szilárd (jogász) kollégájával megírták a Szövetkezeti ismeretek című könyvet, amely a valódi szövetkezetek alapvető közgazdasági, jogi és általános emberi szempontjait, ismereteit összegzi. Ezt a könyvet a felső oktatásban napjainkban is használják.

A két világháború között írt munkáit az Országos Széchenyi Könyvtár könyvei és Folyóirattárának írásai között lehet megtalálni. Az 1963 után készített szövetkezet történeti írásai pedig a Szövetkezeti Kutatóintézet dokumentum tárában vannak elhelyezve.

Legjobb barátai között tudhatta Dr. Kerék Mihályt is, aki a két világháború közötti időszak földbirtok politikai kérdéskörének legismertebb szaktekintélye volt. (http://openlibrary.org/authors/OL5440960A/Mih%C3%A1ly_Ker%C3%A9k)

1941-ben házasodott. Felesége néhai Greizinger Ilona volt. Két fiúk született. László /1942 - / aki orvosi pályát választott és Zsolt /1947 - / aki villamosmérnök lett.

1948-ban a Rákosi rendszer az OKH-t és az egész hazai, valódi szövetkezeti mozgalmat is felszámolta és helyette a szovjet mintájú kolhoz rendszert honosította meg. Ezért 1963-ig eredeti végzettségétől és ismereteitől távol álló munkaköröket kellett felvállaljon, mert családjának megélhetését kellett biztosítsa. (Út és Vasút építő vállalat-terv előadó) 1963-71-ig a SZÖVOSZ Kutató Intézetének tudományos munkatársaként a a magyarországi szövetkezetek történetének megírásában vett részt. 82 éves korában 1982 június 27-én Budapesten hunyt el. Földi maradványai a Farkasréti temetőben pihennek. Lelke a már elhunyt családtagok és barátok lelkével együtt a Teremtőnél, emléke pedig az itt maradottak emlékezetében él tovább.